◷ 5 perc olvasás · ▤ 877 szó

A Facebook-kormányzás nem csupán kommunikációs stílus, hanem annak tünete, hogy az államigazgatás nem működik

Szerző: Pataki Zoltán | 2026. okt. 12.

Kurucz Dániel, a KözTér főszerkesztője hét álnéven nyilatkozó, államigazgatásban dolgozó forrásra támaszkodva mutatja be a Miniszterelnökségen és más tárcáknál tapasztalható kommunikációs vákuumot, feladatnélküliséget, hierarchia-megkerülést és a közösségi média által hajtott döntéshozatalt.

A szerző Magyary Zoltán klasszikus definíciójából indul ki:

a kormányzás a közhatalom legfelsőbb politikai vezetése, amely kijelöli az állami cselekvés céljait és irányát, míg a közigazgatás ezek szakmai-jogi végrehajtása. A források szerint az új vezetés erre a célkijelölésre nem képes.

A Miniszterelnökségen dolgozó Alfa és Baltazár szerint Ruff Bálint és a körülötte lévők ugyan tanulták ezt a definíciót a Pázmányon, de a gyakorlatban nem tudják kitölteni. Ezért áll a közigazgatás és az államigazgatás nagyjából 60 százaléka. Ami még működik, az a Fidesz 16 éve alatt kialakult rutinból és a megmaradt kollégák önszorgalmából megy, anélkül hogy feladatot kapnának vagy egyáltalán beszélnének velük. Alfa azt meséli, hogy Magyar Péter az Alkotmány utcai épületbe költöztette a székhelyet, ahová szinte csak az új, lojálisnak tartott embereket engedték be, a többieket elpakolták máshová. Ducsay Zsuzsanna (a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára) munkaidős e-mailje és a zajongást tiltó üzenete mégis mindenkinek kiment, kilométerekre lévő egységeknek is – ez a szerző szerint dilettantizmus jele. Baltazár eddig összesen hat e-mailt kapott az új vezetéstől május 13. óta (ebből kettő a hőségriadó miatt, kettő a Ducsay-féle figyelmeztetés), holott korábban óránként is ennyit kaphatott.

Cicero egy háttérintézményből azt mondja, hogy az Igazságügy, a Pénzügy és a Külügy viszonylag jól működik (utóbbi még miniszter nélkül is menne, mert olajozott gépezet). Vitézy Dávid közlekedési és beruházási tárcájánál viszont a miniszter vezetési stílusa akadályozza a folyamatokat:

mindenről személyesen akar dönteni a legapróbb részletekig, ezért sok minden áll, vagy nem ért hozzá, ezért halogat és megszüntet dolgokat.

Diderot főosztályvezető nyáron csak abból tudta, hogy még van munkaviszonya, hogy megkapta a fizetését. Konkrét munka nincs, nem beszélgetnek velük, nem adnak feladatot; azt csinálják, amihez nem kell vezető. Egy HM-es kollégája munkaidőben már a Bűn és bűnhődést olvassa. Azt sejtik, hogy eredetileg minél többeket el akartak kergetni vagy megfélemlíteni, de a Ducsay-s hangfelvétel óta leálltak a kirúgásokkal, mert vannak még hasonló felvételek a rendszerben.

Alfa és Diderot külön kiemeli a gazdálkodásért és személyügyekért felelős helyettes államtitkári poszt nyilvános meghirdetését (Tarjányi Molnár Eleonóra lemondása után). Ez nemzetbiztonsági kockázat, mert az illető államtitkokat lát, és a Facebookon keresik az utódot. Emellett szegénységi bizonyítvány is:

egy bizalmi állásra a Tisza-szigetekből vagy a kampányból nem tudtak 10 jó jelöltet előállítani. Ugyanez a helyzet a Belügyben is.

Közben pedig, miközben fentről lefelé alig van kommunikáció és munka, Rákay Philip és mások szerződéseit keresik az összes minisztériumban – eddig kevés sikerrel.

Cicero javaslata alapján a szerző október 5–9. között megszámolta Magyar Péter posztjait: 33-ból mindössze 11 foglalkozott a kormányzással (hiány, ipari termelés, vagyonadó stb.), 22 pedig bármi mással. Egy bizonyos mignonról kétszer is megemlékezett, Hont András és Osztie Zoltán is felkerült Orbán és Mészáros mellé.

Epikurosz szerint három minisztériumnak talán még mindig csak ideiglenes SZMSZ-e van, a Miniszterelnökség is csak alig egy hete fogadta el a sajátját. Működési szabályzat nélkül nehéz átlátni a káoszt, amit tetéz a bizalmatlanság. Helyettes államtitkári szint alatt alig szólnak az emberhez; ha mégis, megkerülik a főosztály- és osztályvezetőt, és közvetlenül az ügyintézőkhöz fordulnak, abban a hitben, hogy ők már biztosan nem fideszesek. Az államigazgatás viszont hierarchizált: a referens nem tudja például, melyik fának mikor mennyi víz kell Pest megyében. Epikurosz ezért tervezi a felmondást.

Figaro kimondja a cikk címadó mondatát: a Facebook-kormányzás anatómiája az, hogy nem működik az állam.

A döntések nem hatástanulmányok, szakmai konzultációk vagy társadalmi érdekegyeztetés alapján születnek, hanem aszerint, mi vált ki azonnali figyelmet, tetszést vagy felháborodást a közösségi médiában.

Figaro szerint a tiszás közeg is elégedetlen, akárcsak a volt fideszes minisztériumi dolgozók: se itt, se ott nincs információ, se érdemi inger a kormányzás megosztására a szakmával. Rengeteg munkacsoportot hoznak létre, de ezek nem beszélik az államigazgatás nyelvét, nem tanítják be őket, ezért nem tudják azonosítani a problémát. Kabinetek konkrét ügyekben nem tudják, mit kéne csinálni, de mivel nem merik elmondani a miniszterelnöknek, inkább munkacsoportokat csinálnak. A Tarr-féle kultúrminisztériumban több tucat ilyen van; írnak, javasolnak, de a minisztérium nem képes befogadni és szintetizálni őket. Az alulfinanszírozottság minden ágazatra igaz (kutatás, kultúra, egyetemek, múzeumok), de azt sem tudják, honnan vegyék a hiányzó 1-2 milliárdokat ágazatonként, így azt sem, hogyan spóroljanak – pedig így döntenek több tízezer ember sorsáról.

Baltazár megjegyzi, hogy a Miniszterelnökség most olyan lett, mint korábban az EMMI: a feladat- és hatáskörök elválasztása kevesebb adminisztrációt igényel, a pénzért folyó harcok minisztériumon belül maradnak. Tanács Zoltán és Tarr Zoltán ezeket a napi csatákat vívja. Figaro példája: Szabó Csabát (a Magyar Nemzeti Levéltár volt főigazgatóját) Tarr kirúgta, mert audiencián megkérte Tanácsot, hogy átkerülhessen hozzá – pedig csak a széttagoltságon akart lendíteni.

Cicero szerint ma a legvérmesebb tiszások is azt mondják, hogy kell még idő és türelem, de ők is elismerik, hogy nem mennek jól a dolgok. Varjú László dk-s politikus szerint legkésőbb december 31-ig lehet várni, utána sokan borítják a bilit. A feleslegesség érzése és a bizonytalanság frusztráló; Cicero szerette volna fejleszteni a területét, most az is kérdéses, marad-e egyáltalán. Alfa a Virág elvtárs–Pelikán József analógiával zárja: a Fidesznél Hankó volt a termék, most Gajdos vagy Lőrincz Viktória (utóbbi annyira gyenge láncszem, hogy a tiszások is tudják, tárcája nem működik – feltűnően, mintha szándékos lenne).

A cikk záródefiníciója: „a Facebook-kormányzás „nem más, mint a társadalom életének koordinálgatása a félelem légkörének beengedésével”.

Nyitókép forrása: Magyar Péter Facebook-oldala

Hírek

A Facebook-kormányzás nem csupán kommunikációs stílus, hanem annak tünete, hogy az államigazgatás nem működik

Varga Judit üzent a parlamenti meghallgatása előtt: Ne féljenek Magyar Pétertől!

Friedrich Merz miért intette csendre Magyar Pétert Berlinben?

A kormány a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogram megszüntetését fontolgatja

kapcsolat