A Tisza-kormány első száz napjának nemzetpolitikai mérlege egyelőre inkább várakozás, mint irányváltás: Németh Zsolt szerint még nem látszik a stratégia, a legitim határon túli szervezetek elismerése pedig továbbra is a kulcskérdés. A Magyar Hangok műsorában Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes alelnöke értékelte a kormány első száz napját.
Tusványos marad – állami támogatás nélkül is
Németh Zsolt egyértelműen fogalmazott: jövőre is lesz Tusványos. Az idei, 35. alkalom szerinte kimagasló siker volt: több mint 60 ezer résztvevő, közel ezer fellépő, csaknem 40 sátor, magas színvonalú nemzetközi jelenlét, és a teljes Kárpát-medence képviseltette magát. „Azt is mondhatnám, mintha mi sem történt volna” – jellemezte a tábort.
Ugyanakkor számol azzal, hogy a következő alkalomra „össze kell húzniuk magukat”. A Fidesz politikai közössége az elmúlt évtizedekben nagyjából fele-fele arányban volt kormányon és ellenzékben, ezért – mondta – készen állnak a folytatásra.
Bízik abban, hogy akik Erdélyben és a Kárpát-medencében értékelik a rendezvényt, segítenek, hogy Tusványos a saját lábára álljon.
A helyzet most más, mint a korábbi ellenzéki időszakokban. Magyar Péter a parlamentben személyesen üzent: csinálják a saját pénzükből. Németh Zsolt méltánytalannak tartja a miniszterelnök támadását. Tusványos – tette hozzá – nem pártrendezvény és nem a Fideszé, hanem szellemi műhely, ahol különféle hangok, köztük liberális orientációjú értelmiségiek is szót kapnak. A közügyet, a magyar nemzetpolitikát és a térségpolitikát szolgálja. Nyitottak arra, hogy szakértői szinten a mindenkori kormány képviselője is megjelenjen: ez így volt az MDF idején, sőt a Tabajdi Csaba-féle szocialista nemzetpolitikai vezetés is részt vett. Idén Tarr Zoltán miniszter azt üzente, egyelőre nem kívánnak ott lenni.
Azt a kritikát, hogy a magyar kormányfőt nem hívták meg, Németh azzal utasította vissza:
Tusványos nem arra való, hogy a volt és a jelenlegi miniszterelnök „csepülje egymást”. Magyar Péter szerinte nem mérte fel kellően, mit szolgál a tábor.
A két kormányfő vitájának Magyarországon kellene helyet találni – ezt a szándékot támogatja, Tusványost azonban nem tartja alkalmas színhelynek.
Száz nap után még nincs látható irány
A Tisza-kormány első száz napjáról Németh Zsolt azt mondta: lassan eltelt fél év, és egyelőre nem látszik, merre tart a magyar nemzetpolitika. Kátai István (az erdélyi Párbeszéd-tábor tavalyi szervezője) a kolozsvári Magyar Napokon úgy fogalmazott: nagy vonalakban minden marad, lesznek korrekciók. Németh érdeklődéssel várja, hogy ez mit jelent a gyakorlatban.
A kezdeti szándékok között szerinte ott volt a legitim szervezetek „monopóliumának” megdöntése, alternatív „Tisza-szigetek”, Tisza-táborok, ellentáborok szervezése. Erdélyben ez a törekvés kudarcot vallott. Kátai István a fenyegetésekre és támadásokra hivatkozva visszalépett; az ellentáborra 57-en regisztráltak – a 60 ezres tusványosi létszám mellett ez Németh szerint „eléggé sovány”.
A lényeg szerinte az, hogy a kormányzat még nem jutott el odáig, hogy a legitim szervezeteket helyi értékükön kezelje. Bár az erdélyi politikai szándékokból szemmel láthatóan visszavettek, továbbra sem fogadják el egyértelműen azt az évtizedes hagyományt, amelyet még Antall József fogalmazott meg: semmit róluk nélkülük.
Németh Zsolt elutasítja mind a Budapest-központú, centralizált szerkezetet, mind azt a felfogást, hogy a 20. században „szétfejlődtünk”, ezért csak ad hoc megállapodások kellenek. Szerinte a nemzetrészek viszonyában megkerülhetetlenek a választói felhatalmazással rendelkező szervezetek. Elvárnák, hogy a Tisza-kormány ismerje el ezeket, valamint azokat az intézményeket is, mint a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF). A MÁÉRT-et 1999-ben úgy alakították ki, hogy minden felhatalmazással rendelkező magyar politikai szereplő részt vegyen benne – ellenzéki pártok is.
A Tisza oldaláról ezzel szemben gyakran elhangzik: a MÁÉRT ellaposodott, kiüresedett, érdemi döntések nem születtek, mindenki csak beszámolt a saját helyzetéről. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke és Toró T. Tibor ügyvezető elnök korábban azt hangsúlyozták: számot kell vetni a hibákkal is. A Fidesz-kormány gyakorlatában Románia esetében az RMDSZ volt a kijelölt partner, a többieknek kevés mozgástér jutott, és ezen változtatni kell.
Németh Zsolt ezzel kapcsolatban azt mondta: ha abban egyetértenek, hogy a megmérettetett, választói támogatással rendelkező szervezetek a szerződéses nemzetkoncepció kiinduló partnerei, akkor belefér a hibák számbavétele is. Ugyanakkor a kormányoldalon egyfajta „fantomfájdalmat” érzékel, amelyet mintha a régi, baloldali ellenzéktől örököltek volna: sértettséget amiatt, hogy a Fidesz „kirekesztette őket a nemzetből”.
A politikus szerint új kezdetre van lehetőség: a Fidesz és a Tisza egyaránt nemzeti legitimitással nyúlhatna a külhoni kérdésekhez. Nem szükséges a sértettségi politika. Érthetetlennek nevezte a „tatárjárás” típusú megfogalmazásokat, és azt is, amikor bocsánatot kérnek az előző kormány nemzetpolitikában elkövetett „bűneiért” – utalva a néhai Potápi Árpád János államtitkár munkásságára. Ez szerinte a külhoni közösségek és a Fidesz számára is értelmezhetetlen.
A fogalomváltást – nemzetpolitika helyett magyarságpolitika – „fogalmi játéknak”, a Facebook-lájkgyűjtés és a törés jelzésének tartotta. A nemzetpolitika az elmúlt évtizedekben kialakult szakpolitika, a kommunizmus idején ilyen nem létezett. Van iránya, fogalomkészlete, szótára. Ahhoz, hogy érdemi párbeszéd induljon, el kellene fogadni: ez szakpolitika, nem kell hozzá új szótár.
Diplomácia, Kárpátalja, intézményi jelzések
A legégetőbb ügyek között Németh Zsolt Ukrajnát és Kárpátalját említette. Pozitív folytonosságot lát abban, hogy a mostani külügyi vezetés viszi tovább a Szijjártó Péter által Beregszászon kialkudott 11–12 pontos megállapodást. Az azonban nem teljesült. Kérdés, hogy egy újabb politikai alku Kijevben törvényerőre emelkedik-e. Óvott attól, hogy a június eleji, szakértői szintű megállapodást történelmi alkuként ünnepeljék: az ukrán elnök nem adta a nevét hozzá, sőt nem is nyilatkozott.
A nemzetpolitika és a diplomácia viszonya szerinte kulcsfontosságú. A magyar diplomácia egyik legfontosabb feladata, hogy összhangot teremtsen a nemzetpolitikai, a szomszédságpolitikai és a tágabb nemzetközi szempontok között. Ha ennek a feltételei hiányoznak, problémák adódnak.
Egyelőre úgy látja, a Külügyminisztérium átalakításánál erre nem voltak kellő figyelemmel. Régóta felmerült egy szomszédságpolitikai főosztály létrehozása, amely az összes szomszédos országot egy kézben tartaná; a szakemberek megvannak hozzá, a jelenlegi vezetés ezt egyelőre nem valósította meg. Nemzetpolitikai államtitkár sincs, csak helyettes államtitkár. Németh szerint nem kell emiatt pálcát törni a kormány felett, de jelzések ezek, amelyekből olvasni lehet.
Hasonló jelzés a külképviseleti rendszer csonkasága. Nem tudni, miért cserélték le a csíkszeredai főkonzult; kérdéses a szabadkai főkonzul sorsa; Pozsonyban új arc lesz, de még nem tudni, ki. Éppen azok a diplomáciai szereplők hiányoznak, akik egy nemzetpolitika kialakításához is kellenének.
Kampányok a szomszédban, hiányzó stratégia
A környező országok többsége forrong: kampányidőszak van Szlovákiában és Szerbiában, Romániában pedig továbbra sincs végleges kormány, csak ideiglenes. A magyar közösségek helyzete így bizonytalan.
Orbán Anita külügyminiszter a parlamenti meghallgatásán megígérte, hogy letesznek az asztalra egy külpolitikai stratégiát. Németh Zsolt emlékeztetett: 2011-ben Martonyi Jánossal alapos stratégiát készítettek. Bízik benne, hogy az ígéretet betartják, az Országgyűlés és a szakmai közvélemény is megvitathatja a dokumentumot, és sikerül összekötni a külpolitikai és a nemzetpolitikai stratégiát. Addig a legfontosabb: figyelni, segíteni és támogatni a külhoni magyarokat.
Zárásként ismét megerősítette: jövőre lesz Tusványos.
Nyitókép forrása: Németh Zsolt Facebook-oldala

