Több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás

Szerző: Pataki Zoltán | 2026. júl. 22.

A 35. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, Tusnádfürdőn tartott kerekasztal-beszélgetés a magyar politika legégetőbb kérdését járta körül: mi történt áprilisban, és merre tart az ország a kormányváltás után. A beszélgetés résztvevői – Kiszelly Zoltán politológus, Latorcai Csaba (a KDNP ügyvezető alelnöke) és Zárug Péter Farkas politológus – egyetértettek abban, hogy a változás mélyebb, mint egy egyszerű hatalomátadás, de messze nem ér fel egy klasszikus rendszerváltáshoz.

A közvéleménykutatók tévedése és a választói magatartás új mintázata

Kiszelly Zoltán szerint a szakpolitikai felmérések legjobb tudásuk szerint készültek, mégis eltévesztették a lényeget. A választók nem a migrációval vagy a rezsicsökkentéssel voltak leginkább elégedetlenek. A stagfláció és a gazdasági kilátások romlása miatt sokan egy új kormánytól várták a kitörést. Hasonló melléfogások más országokban is előfordultak – ez nem vigasz, de tény.

A politológus kiemelte:

Magyar Péter először az ellenzékváltó szavazókat gyűjtötte be, a diaszpórából pedig jóval többen szavaztak, mint korábban.

Három fő tevékenységi irány körvonalazódik az új hatalom részéről:

a NER lebontása,

a stabilizáció,

majd egy új rezsim felépítése.

Utóbbinak a részletei még nem ismertek, de a körvonalai már látszanak – a cikluskorlátozástól kezdve akár a polgármesterek szintjén is.

Kiszelly szerint a jelenlegi „látványkormányzás” addig működik, amíg él az elmúlt tizenhat év kontrasztja megmarad. Magyar Péter minden percét élvezi, a performatív politizálás azonban egyelőre főként kommunikáció. Az államigazgatás vár, a miniszterek bármikor levehetők, de a választóknak vannak konkrét igényeik és ígéreteik. „A színházat szeretik az emberek – amíg megy a szekér, addig működik” – fogalmazott.

A Fidesz–KDNP 2,5 millió szavazója és a parlamenti színpad

Latorcai Csaba úgy látta: az elmúlt tizenhat év rendszerét bontják le. A választási vereséggel kapcsolatban, szerinte nem lehet egyetlen hibát kiemelni – a kampány és a kormányzási kudarcok egyaránt szerepet játszottak. Ugyanakkor 2,5 millió szavazó nem kevés. A választók többsége azonban nem a Fidesz–KDNP ajánlatát fogadta el.

2026-ban korábban nem látott választói magatartás bontakozott ki. A fiatalok nagyobb arányban vettek részt, a társadalmi rétegekben más folyamatok indultak el. Latorcai egyetértett azzal, hogy a kutatói szakmának is újra kell gondolnia a módszertanát. Nem minden volt teljesen váratlan: már korábban látszódott, hogy a templomba járók többsége sem feltétlenül a kormánypártokat támogatja. A vidék–város ellentét sem magyaráz mindent – a gyengülés jelei már korábban megjelentek. Az áprilisi protestszavazás volt, amely bármikor megfordulhat. Az sem biztos, hogy 2030-ban ugyanolyan választási rendszerben szavazunk – ez komoly kihívás a politikusoknak.

A parlamenti munkáról Latorcai élesen fogalmazott: látvány van, kormányzás nincs.

Az Országgyűlést nem törvényalkotásra, hanem színpadnak használják.

Magyar Péter új rendszert akar kiépíteni, amelynek jellemvonása a féktelenség és az egyensúlytalanság. Ezen lehet siránkozni, de a többségnek egyelőre tetszik. „Performatív politizálás van, performatív kormányzás nincs” – mondta.

Az új rezsim körvonalai és a történelmi párhuzamok

Zárug Péter Farkas a legmélyebb történelmi keretet adta a beszélgetésnek. Szerinte 1848 óta nem volt ilyen egyállású szavazás Magyarországon. Alapvetően protestszavazás történt, amely lényegében Orbán elzavarásával volt egyenértékű. Az igazi átrendeződés már 2024-ben megtörtént: az a 4-5-600 ezer választó döntötték el a kimenetelt, akik korábban legalább kétszer a Fideszre szavaztak, de nem rendelkeztek erős identitással. Bennük erősödött fel a protesthangulat.

A közvélemény-kutatásokról Zárug kíméletlenül fogalmazott. Mindkét oldal húzott valamerre, de Magyar Péter megjelenése óta senki nem találta el az eredmények átlagát. Az intézetek rábeszélést csináltak: vagy propagandisták voltak, vagy hulladék volt a munkájuk.

„Ezzel sokan máig sem néztek szembe. Kognitív disszonancia van. Nem szabad elmaszatolni: vagy milliárdokért szar munkát csináltak, vagy propagandát.”

A törésvonalakról szólva elmondta: a vidék–város, illetve a vidék–Budapest törésvonal korábban kimutatható volt, de az egész politikai piac átalakult. Hangulati átbillenés történt. Magyar Péter előtt hat ellenzéki párt létezett, amelyek közül legfeljebb kettő jutott volna be – roncspártok voltak. A kegyelmi ügy, a Partizán-szereplés és a személy együttese hozta létre a „néptribunust“.

Cicero óta tudjuk: ügy, alkalom és személy kell ahhoz, hogy a népakarat „kicsapódjon“.

A választók nem azért szavaztak Magyar Péterre, mert szeretik – hanem mert a helyzet így alakult.

Zárug szerint a Fideszből érkező Magyar Péter képes volt betörni a fideszes törzsterületekre, és feltörte azokat a zárakat, amelyeket Orbán magához kötött. Egy ellustult hegemónnal szemben jelent meg egy versenytárs. Olyan területekre tört be, amelyek hiteltelenné váltak, vagy nem hoztak eredményt a tizenhat év alatt. Képes volt áthangolni a vidéket.

Szerinte a magas részvétel nem a végletes polarizáció jele. Magasabb volt a politikai érdeklődés, mint 1989–90-ben. A fiatalok tömbben utasították el a régi rendszert. Zárug szerint inkább a demokráciát kellene ünnepelni, mint a polarizációt. Megjelent a versenyhelyzet, amelyben a Tisza felbukkant – de egyáltalán nem biztos, hogy legközelebb is nyerni fog.

Szakmai álláspontként hangsúlyozta: 2016-tól teljesen átstruktúrálódott a politika. Minden rendszer utolérte ezt a változást. Az alapja a kommunikációs világtársadalom kialakulása: semmiről nem tudunk lemaradni, a politikai idő összesűrűsödött. A napilaptól a híradón át az okostelefonig eljutottunk oda, hogy mindent azonnal látunk, és bármi színpadként jelenik meg.

Ebben a közegben a kormányzásban is megjelent a performatív kormányzás: a tisztség reggeltől estig tart. A funkció maga a színész, a közönség reakciója dönti el, mi a sikeres és mi nem. A régi panelek mentén lehet kritizálni ezt a jelenséget, de ennek már nincs értelme. Nagyon nehéz lesz versenytársat állítani Magyar Péterrel szemben – véli az politológus. Hozzátette a jjoboldalon nehézkes a szembenézés, a régi reflexek szerint kritizáljak – miközben Magyar Péter mindenkit levert a performatív kormányzásban.

Szerinte Magyar Péter pozíciója semmiben sem különbözik Orbán Viktor egykori pozíciójától:

egy hegemón rendszert vett át. Bár a lebontását ígérte, a gyakorlatban a saját akaratát viszi véghez, és saját rendszert fog építeni.

Nyitókép forrása: