Az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulóján a Fidesz a Bem térre hívta támogatóit. Elsőként Szűcs Gábor szólalt fel. Hangsúlyozta: ma ismét vissza kell szereznünk a szabadságunkat. Hetven éve az ’56-os hősök egy olyan rendszer ellen küzdöttek, amely az ÁVH-n keresztül tartotta rettegésben a lakosságot – most hasonlóval nézünk szembe. A régi ÁVH célja a politikai ellenfelek kiiktatása és az egypártrendszer megszilárdítása volt; ettől a céltól az új ÁVH sem tér el. Ellenzéki politikusként azonban nem fél – tette hozzá.
„Április 12-én volt egy reprezentatív közvélemény-kutatás, ami alapján közel 2,5 millióan vagyunk. Isten tartsa meg jó szokásunkat, és tartson meg minket legalább ilyen számban. Mit kérünk még tőle? Bátorságot, mert ha a 15 éves Mansfeld Péter szembe mert szállni Hruscsov tankjaival, akkor nehogy már mi ne merjünk ezeknek ellenállni. ’56 népe vagyunk, ami felelősséggel is felruház minket: felelősek vagyunk a hazánkért, a szabad Magyarországért” – fogalmazott.
A résztvevők ezután elénekelték a Himnuszt. Hankóné Hrágyel Zsuzsanna felolvasta férje, a börtönből üzenő Hankó Balázs levelét. A levél arra szólított fel mindenkit, akinek szent a nemzetek szabadsága, hogy ne féljen. Akik 1956 örököseinek tartják magukat, nemcsak beszélnek a szabadságról, hanem érzik és értik is annak lényegét. A diktatúráknak mindig sajátjuk volt az önkény és a félelemkeltés – és ez ma sincs másként.
„Politikai foglyok lettünk, de a börtönből is a szabadságért vívjuk harcunkat. Értetek, veletek. A küzdelem örök” – üzente Hankó. Felidézte, hogy 570 évvel ezelőtt, október 23-án hunyt el Kapisztrán Szent János, aki Nándorfehérvárnál a kereszténység védelmében harcolt. Hetven éve pedig egy egész nép mondta ki: elég volt. A pesti srácok és lányok halálos sebet ejtettek a diktatúrán. A hősök ellenálltak, a bátrak továbbadták a szabadság lángját, de voltak olyanok is, akik együttműködtek az elnyomó hatalommal. 1956-ban és 2006-ban is két oldala volt a barikádnak. Sokan hitték, hogy az 1956-ban ejtett sebek begyógyultak, de ez nem történt meg.
Hankó szerint ma a globalizmus és az általa fenntartott hálózatok állnak velük szemben, amelyek a nemzeti identitás eltörlésére törekednek. Ők ezzel szemben igent mondtak a hagyományaikra, a polgári-konzervatív közösségeikre és a nemzeti szuverenitásra. Lengyel mintára alkották meg az ellenük irányuló politikai koncepciót, miközben a feljelentőkből vezetők lettek.
Bírálta a gyermekvédelmi törvény módosítását is. Kifogásolta, hogy a Jókai- és Márai-emlékévet, az Edda, Deák Bill Gyula, az operett és a cigányzene támogatását, valamint az országszerte megrendezett több ezer kulturális programot vagyoni hátrányként értékelik. Kollektív bűnösséget hirdetve, előre megírt forgatókönyv alapján börtönözték be őket, miközben az eljárások során a támogatott programok kulturális céljait nem is vizsgálják. Először korábbi munkatársai váltak áldozattá, majd olyan férfiakat, családapákat és családanyákat is bebörtönöztek, akiknek nem volt közük az NKA-támogatásokhoz.
„Nemcsak szervereket, hanem embereket is lefoglaltak, jogtalanul” – fogalmazott. Szerinte ezek a kommunizmus és a globalizmus jogállaminak nevezett módszerei, amelyeket még jogvédők is éljeneznek. Levelének végén hangsúlyozta, hogy tovább küzdenek az igazságért és kitartanak, de kéri a támogatók kiállását is. Arra szólított fel, hogy minél több emberhez jusson el az ügyük, mert sem ők, sem a mellettük kiállók nem bűnösök. Végül arra kérte támogatóit, hogy viseljenek piros-fehér-zöld karkötőt, és minden este kilenc órakor imádkozzanak.
Áder János volt köztársasági elnök azzal kezdte beszédét, hogy hetven éve ezekben az órákban már túl voltunk az első gátszakadáson. A szegedi egyetemisták október 16-i és 20-i gyűlése, a MEFESZ megalapítása, a budapesti egyetemisták lázas készülődése és a vidéki ifjúság hangos elégedetlensége olyan erejűvé vált, amire a kommunista hatalom már nem tudott a terror eszközével válaszolni. Mire a diákok a Bem térre értek, százezresre duzzadt a tömeg. Nem sokkal később már kétszázezer ember várta a Parlament előtt és környékén Nagy Imre megszólalását. Nemzeti jelképeket, vélemény- és szólásszabadságot, szabad választásokat követeltek.
Áder felidézte: a kommunista rendszer ellen több városban is lázadtak, mégis a magyar forradalom lett a legsikeresebb, a leghosszabb, a legjelentősebb társadalmi hatású és a legnagyobb nemzetközi kisugárzású. „Miért nem fogadta el a magyar nép a kommunista diktatúrát? Miért vált elementáris erejűvé a robbanás? Miért tartottak ki sokan november 4. után is?” – sorolta a kérdéseket.
Hangsúlyozta: elég volt a kétszázezer főre bővített Néphadseregből, a harmadik világháborús készülődésből, a korlátlan hatalmú ÁVH-ból, a csengőfrászból, a viccmesélésért kiszabott büntetésből, az embertelen fogvatartási körülményekből, a kínzásokból, kivégzésekből, az Andrássy út 60-ból. Egy vicc elmesélésének valóban lehettek véresen komoly következményei. Sztálin halála után a nemzetközi munkásosztályt ért gyásszal kapcsolatos bűncselekmény miatt 219 embert vettek őrizetbe; közülük 78-an még egy év múlva is börtönben voltak.
Elég volt az országot megnyomorító háborús jóvátételből, a jegyrendszerből, a kisajátításból, az államosításból, a vas- és acél országát erőltető délibábokból, a kuláktalanításból. 1948–1955 között 400 ezer gazdát ítéltek el a közellátás veszélyeztetése miatt. 1951-ben már olyan áruhiány volt, hogy be kellett vezetni a jegyrendszert több termékre. Elég volt a koncepciós perekből, az internálásokból, a kényszermunkatáborokból, a kitelepítésekből. A lopakodó diktatúra már korábban megmutatta, mire számíthatnak a magyarok, ha a kommunisták kizárólagos hatalomra tesznek szert: Kovács Béla elhurcolása, Nagy Ferenc megzsarolása és lemondása, Tildy Zoltán lemondásra kényszerítése, az első koncepciós perek, a kékcédulás választások a legfontosabb mérföldkövek. 1948 után az ÁVH létszámát 80 ezer főre duzzasztották, 40 ezer besúgót foglalkoztattak, közel 1,3 millió embert tartottak nyilván megbízhatatlanként. Közel 500 embert végeztek ki; azoknak a számát, akik a kínzások következtében vagy a munkatáborokban haltak meg, máig nem tudják pontosan.
Elég volt a nemzeti jelképek meggyalázásából, a magyar kultúra és hagyományok szétveréséből, a cenzúrából, az egyházüldözésből, a jól működő társadalmi szervezetek szétveréséből. Ha egy szóval kellene arra válaszolni, miből lett elege az embereknek: a hazugságból. Demokrácia helyett diktatúra. Szabadság helyett szolgaság. Gyarapodás helyett szegénység. Jólét helyett jegyrendszer. Társadalmi egyenlőség helyett új nómenklatúra. Terror, elnyomás, zsarnokság az élet minden területén – de legfőképp hazugság.
Áder ezután dátumonként felidézte az 1956. október 23. és november 4. közötti eseményeket. Kiemelte: 1956. október 23. a világ minden országában a szabadság jelképévé vált. A nyugati lapok csodálkoztak és tisztelettel adóztak. 1956 megingatta a szovjet birodalmat, megrengette a világot és megrendítette a világ szabadságszerető népeit. „A forradalom hőseire emlékezni közös felelősségünk” – zárta. Beszéde után Nagy Feró énekelt.
Bóka János, a Fidesz frakcióvezetője felidézte: hetven évvel ezelőtt a szabadságvágy vezette az egyetemistákat a Bem-szoborhoz, és ma is ugyanezért gyűltek össze az emlékezők. Az 1956-os forradalmárok eszméi és küzdelmei a mai nemzedék számára is irányadóak, hiszen az ő harcukból sarjadt ki a jelen szabadsága. Október 23-án találkozik a múlt, a jelen és a jövő. Ezen a napon nem elegendő emlékezni és emlékeztetni: üzenni is kell a következő nemzedékeknek, a gyermekeknek és az unokáknak, hogy a szabadság a legnagyobb érték.
Az önkényt a magyarok jól ismerik és fel is ismerik. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét idézve emlékeztetett: ahol zsarnokság van, ott az élet minden területét áthatja, a bírói ítéletektől a tapsoló tenyereken át egészen az óvodákig. „A parlamentből és a kínpadból is lehet színpad” – fogalmazott.
Felvetette: vajon a szabadságot is képesek vagyunk-e ugyanilyen egyértelműen felismerni? Arra szólította fel a jelenlévőket, hogy a forradalom hősei iránti tiszteletből gondolkodjanak el azon, mit jelent valójában szabadnak lenni. Figyelmeztetett: nem szabad hagyni, hogy a zsarnokság határozza meg a szabadság jelentését, mert aki ezt eltűri, maga is a rendszer részévé válik, szem lesz a láncban.
„Pontosan tudjuk, kik vagyunk: magyarok, a szabadság nemzete” – jelentette ki. A történelemben vannak olyan pillanatok, amikor a szabadság körüli bizonytalanságok megszűnnek, és világossá válik annak valódi jelentése. Ilyen volt 1956 októbere is. A forradalom dicsőséges két hete megmutatta: nincs szabadság függetlenség nélkül, mert csak független hazában lehetünk valóban szabadok. A magyar nemzet erős kötelékekkel összetartott sorsközösség, amelynek tagjai magyarként élhetik meg a szabadságukat. 1956 októbere azt is bebizonyította, hogy csak az lehet szabad, aki megóvja örökségét, megőrzi hitét, felelősséget vállal saját boldogulásáért, és építeni akar valamit, amit a magáénak tudhat.
A magyarok ezeréves történelme során a szabadságot mindig ki kellett vívni, majd meg is kellett őrizni, hiszen annak a múltban is voltak, és a jelenben is vannak ellenségei. Egy szabad országban nem állítanak fel politikai rendőrséget, a hatalom nem fenyeget letartóztatással, nem mutogatnak embereket bilincsben, vezetőszáron, politikai utasításra, nincsenek politikai foglyok, és nem törekednek az ellenzék felszámolására vagy az egypártrendszer visszaállítására.
A szabadság ellenségei mindig is rejtőzködtek, ahogyan 1956-ban is tették. Valódi szándékaikat elfedték, idegen birodalmak és eszmék mögé bújtak, miközben felszabadítóként tüntették fel magukat. A szabadság mai ellenségei ugyanezt teszik, és gúnyt űznek magából a szabadságból. A kommunisták Szabad Népnek nevezték a lapjukat; a Kontrollra utalva megjegyezte: ahol nincs szabadság, ott csak kontroll van.
Ma egyesek azt próbálják elhitetni, hogy jobb egy birodalom alattvalójaként élni, mint a saját hazánk szabad polgáraként. Ugyanezek az erők a múltat tehernek, a hitet béklyónak, a családot pedig koloncnak tekintik – éppen úgy, ahogyan azok a kommunisták, akik ellen hetven éve fellázadtak a magyarok.
Magyarország szabadságát és függetlenségét ma is meg kell védeni, mert ezt senki más nem fogja megtenni helyettünk. A nemzeti ünnepre meghívott brüsszeli uniós politikai vezetőkre utalva kijelentette: a „helytartók” hiába hívták meg a „főnökeiket”, az általa ócska komédiának nevezett események éppen a nemzet házában zajlanak. Nekik ezen a napon nincs dolguk ezekkel a szereplőkkel; inkább lengyel és olasz barátaikkal ünnepelnek, akik pontosan értik, mit jelent a büszke európai nemzetek szabadsága.
A magyar szabadság megőrzése a magyarok felelőssége, ezért saját kezükbe kell venniük a sorsukat. 1956-ban is csak magukra számíthattak. Az elmúlt tizenhat évre visszatekintve kijelentette: Magyarországnak sikerült megőriznie szabadságát és függetlenségét. „Nem lettünk gyarmat, pedig jelentkezőből nem volt hiány” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ma is vannak olyanok, akik el akarják venni a magyaroktól mindazt, ami az övék, sőt a jövőjüket is. Korábban – az Orbán-kormányok idején – sikerült elűzni a gyarmatosítókat, akik ezért máig gyűlölik őket.
„Gyarmattá leszünk-e újra?” – tette fel a kérdést, amire a tömeg hangos nemmel válaszolt. Bóka meggyőződése szerint Magyarország továbbra is megőrizheti függetlenségét, szabadságát és nemzeti önazonosságát, ha a magyarok nem félnek, nem hallgatnak, kiállnak egymásért, és nem felejtik el, mit jelent valójában a szabadság. „Mi vagyunk a szabadság nemzete” – jelentette ki. Beszédét azzal zárta, hogy küzdelmes, kutyanehéz évek állnak Magyarország előtt, de összefogással sikerrel vehetik az akadályokat. A jelenlévők számíthatnak egymásra, Magyarország pedig számíthat rájuk. „Építsük együtt a szabadság köreit, emeljük együtt magasra a lobogónkat! Isten óvja Magyarországot!”
Orbán Viktor nem mondott beszédet október 23-án – erre utoljára hat éve volt példa. Az ellenzéki párt eseményén Áder János korábbi köztársasági elnök, Schmidt Mária történész és Bóka János, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője szólalt fel.
A kormánypárti Telex is elismerte: szép tömeg gyűlt össze a Fidesz október 23-i rendezvényén a Bem téren. A lap helyszíni tudósítója szerint többen vettek részt, mint a Fidesz elmúlt hónapokban tartott megmozdulásain. A Telex így fogalmazott: „Szép tömeg gyűlt össze, mindenképpen többen, mint az elmúlt hónapok fideszes megmozdulásain.”
Mindezek fényében különösen érdekes, hogy az október 23-i rendezvény idejére légtérzárat is elrendeltek Budapesten, ami a drónfelvételek készítését korlátozza. Pedig a magasból készült felvételek sokat segítenének abban, hogy pontosabb képet kapjunk a különböző rendezvények résztvevőinek számáról. Egy biztos: a Bem téren ma látványos tömeg gyűlt össze, és ezt még a Telex helyszíni tudósítása is megerősíti.
Nytiókép forrása: Bóka János Facebook-oldala
