Vitézy Dávid néhány hónap alatt a Tisza-kormány egyik legnagyobb hatáskörű miniszterévé vált. A technokrata imázs mögött a Világgazdaság szerint egyre tudatosabb hatalomkoncentráció zajlik: a Közlekedési és Beruházási Minisztérium már messze több egy szakminisztériumnál, október 1-jén pedig Budapest is a tárca új terepe lett. A lap szerint ez idővel Magyar Péter számára is politikai kérdéssé válhat.
A hangot maga a miniszter adta meg. Április 24-én, a felkérés elfogadásakor azt írta, továbbra is olyan szakember akar maradni, „akinek a politika nem cél, hanem eszköz”. A kormányváltást úgy keretezte, hogy a hatalmi játszmák, a korrupció és a mindent felülíró propaganda helyett szakmai, alkotó munka következhet.
A cikk szerint azonban nehéz nem észrevenni, hogy Vitézy egyre nagyobb ambícióval koncentrálja maga körül a döntéseket. Orbán Anita miniszterelnök-helyettes, teljesítménye a lap szerint minden téren messze elmarad az övétől.
A tárca ma az állami beruházások irányítását, a teljes közlekedést (közút, vasút, közösségi, légi és vízi), az építésgazdaságot, az építésügyi szabályozást és hatóságot, a lakáspolitikát, a rozsdaövezeteket, a településfejlesztést és -rendezést, a településkép védelmét, a területrendezést és az útdíjrendszert is magában foglalja. Vitézy felel egyes nagy kereskedelmi beruházások fenntarthatósági szabályaiért, a világörökségi területekkel kapcsolatos állami feladatok egy részéért, az uniós források hazahozatalának koordinációjáért, és meghatározott kivételekkel a koncessziókért is. Júliusban ő jelentette be a parlamentben a Bizottsággal kötött, 16,4 milliárd eurót érintő megállapodást; elmondása szerint tárcájához később 693 milliárd forint uniós fejlesztési pénz érkezett. A következő másfél évtizedre meghirdetett Baross Gábor vasútfejlesztési program önmagában mintegy 3500 milliárd forintos csomag.
A folyamatok ütőerén egyvalaki tartja a kezét
A legfrissebb lépés a főváros. Az október 1-jén újjáalakult Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának első ülésén született megállapodás első pillantásra megmenti Budapestet a csődtől, a lényege azonban a lap szerint az állam és a város közötti hatalommegosztás átalakítása.
Kiszivárgott információk szerint Vitézy vezette az előkészítő tárgyalásokat, és rövid idő alatt kapitulációra kényszerítette Karácsony Gergelyt, aki átengedte a BKK felét, és egyelőre nem világos, még mit.
A főpolgármester meghajolt a kormányzati akarat előtt, és állva hagyta az őt nyilvánosan számonkérő kerületi polgármestereket. A közlekedési társaság átalakításával a főváros azt az alapjogát veszíti el, hogy maga szervezze és irányítsa a szolgáltatást. Vitézy ezt nem államosításnak, hanem közös finanszírozásnak és közös felelősségvállalásnak nevezi.
Szepesfalvy Anna, a fővárosi Fidesz-frakció vezetője úgy fogalmazott:
gyakorlatilag Vitézy Dávid lett a főpolgármester.
Szerinte a csomagolás az, hogy biztosítani kell a város fejlődését, mert nem haladnak az ügyek és túl sok a vita; ehhez képest a kormány mindent vitt, bár még nem teljesen világos, pontosan mit, mennyit és hogyan. Kérdésnek nevezte a budapesti fürdőket üzemeltető cég sorsát is, és arra figyelmeztetett, hogy a felek pontos cégértékelés nélkül állapodtak meg. A kormány által ígért 120 milliárdból 90 milliárd azonnal visszafolyik az államkasszába a szolidaritási adó jogcímén, amelyet Magyar Péter kormánya nem törölt el, holott a kampányban ezt ígérte. Az alku szerint a főváros eláll a folyamatban lévő perektől és lemond a kamatokról, a kormány magához vonja a településrendezési szerződéseket, a főváros viszont megkapja a parkolási bevételeket a kerületektől.
Szepesfalvy szerint a terv valószínűleg Vitézy fejéből pattant ki, személyes okból: nem tudta elviselni, hogy a főpolgármester-választáson nem kapott bizalmat, és most miniszteri pozíciója mellé másként szerezte meg. Hozzátette, ha a Fidesz–KDNP próbálkozott volna hasonló mértékű hatalomkoncentrációval, annak súlyos nemzetközi következményei lettek volna.
Az új fejlesztési tanácsban Karácsonynak egy szavazata van, rajta kívül csak tiszások ülnek; a Fidesz, amely mintegy negyedmillió embert képvisel a fővárosban, kimaradt, a főpolgármester autonómiája minimalizálódott.
Vitézy ezzel különös helyzetbe került. Tizenkét évvel azután, hogy Tarlós István leváltotta a BKK éléről, miniszterként tér vissza a társaság életébe, jóval nagyobb mozgástérrel: a vasút, a közút és az állami beruházások jelentős része a tárcájánál van, az új konstrukcióban pedig az állam tulajdonosként is megjelenik a budapesti közlekedésszervezőben. A régóta szorgalmazott egységes Budapest–agglomeráció közlekedési rendszerhez így már nemcsak szakpolitikai elképzelése, hanem intézményi eszköze is lehet. A lap úgy fogalmaz: az a típus, akit ha kidobnak az ajtón, visszajön az ablakon.
A technokrata imázsnak van kényelmetlen előzménye is. A RIGO elektronikus jegyrendszert az általa vezetett BKK készítette elő: 2013-ban Vitézy írta alá az 54,5 millió eurós EBRD-hitelről szóló megállapodást, 2014. október 8-án pedig a német Scheidt & Bachmann-nal a kiépítésre és üzemeltetésre kötött szerződést. A cégnek mintegy 800 beléptetőkaput, 10 ezer járműfedélzeti érvényesítőt és az elektronikus jegyek informatikai hátterét kellett volna megterveznie, kiépítenie és üzemeltetnie. A rendszernek 2017-re kellett volna leváltania a papírjegyeket. A nyertes ajánlat a kiépítéssel és ötéves üzemeltetéssel 91 millió euró volt, a főváros 5,3 milliárd forintos saját hozzájárulásról számolt be.
Vitézy a konfliktusok miatt 2014 végén távozott a BKK éléről, a csúszások és az összeomlás már az utódai idején történtek. A BKK 2018-ban felmondta a szerződést, a rendszer soha nem állt üzembe. A Világgazdaság szerint a RIGO tehát nem Vitézy kudarca, de ő készítette elő azt a projektet, amelyből nem lett működő budapesti jegyrendszer. A jogvita 2024-ben zárult: a nemzetközi választottbíróság kimondta, hogy a BKK jogszerűen bontott, a Scheidt & Bachmann 5,95 millió eurót fizetett, ami a közlekedési központ szerint messze nem fedezte a korábban kifizetett vállalkozási díjat.
Tarlós akkoriban nem volt kíméletes. A BKK-t „túlduzzasztott, túlterjeszkedő, önjáró cégnek” nevezte, amely már nem a főváros döntéseit hajtotta végre, hanem önálló hatalmi központként működött. Úgy fogalmazott, a társaság „szerepet tévesztett”, Vitézyvel a személyisége miatt „majdnem lehetetlen együtt dolgozni”. A leváltás körüli felhajtást szappanoperának nevezte, Vitézyt hisztériával vádolta. Olyan szervezetet akart, amely a tulajdonos, azaz a főváros elképzeléseit hajtja végre.
Egy név nélkül nyilatkozó, Vitézyvel korábban együtt dolgozó informátor a lapnak magas szintű menedzseri képességekről beszélt: átlátja a folyamatokat és a nagyképet, de van egyfajta „bántalmazó főnök attitűdje”, addig nyúzza a beosztottjait, amíg eléri, amit akar. Ezt a stílust kevesen bírják, sokan menekültek mellőle, mert azt tapasztalták, nem veszi őket figyelembe.
Hiperfókusszal képes kibontani és elindítani az elképzeléseit, kompromisszumképessége viszont csekély, erős meggyőződése van a saját igazáról, és nem áll messze tőle, hogy a céljai érdekében minden eszközt felhasználjon.
Az informátor szerint talán éppen ez okozza, hogy két-három évente kikopik egy-egy szerepből. Sok terve van, de ezek többsége a realitásokon túlmutatóan ambiciózus, ezért terv marad. Karrierje útját fejlesztési tervtorzók szegélyezik, aminek legalább a tervező cégek örülnek.
Vitézy nem klasszikus pártpolitikusként építi magát. A Tisza programjának végrehajtásáról beszél, a saját szerepét azonban kezdettől szakmai keretbe helyezi. Ennek mérhető eredménye a szeptemberi Europion-felmérés: a válaszadók 52 százaléka látná szívesen fontos közéleti szerepben, Magyar Pétert 49 százalék.
Nagy Attila Tibor politikai elemző a fővárosi alkut nem egyemberes hatalomátvételnek látja. Szerinte Vitézy a kormány nevében tárgyalt, a „maga alá gyűrte a fővárost” megfogalmazás túlzó. Budapest súlyos engedményeket tett, de kapott is cserébe: szó van a közlekedési normatíva majdani elutalásáról, megkaphatja a kerületi parkolási bevételeket, és lehet, hogy jövőre csökkentik a szolidaritási hozzájárulást. Előrelépésnek tartja a megegyezést, de világosnak nevezi, hogy a kétharmados többségű és nagy választói támogatottságú kormány diktálta a feltételek többségét, miközben arra törekedett, hogy ne alázza porig a fővárost.
Arra a kérdésre, kialakulhat-e feszültség a miniszter és a kormányfő között, az elemző azt mondta:
Magyar Péter nemrég megjegyezte az egyik gyűlésén, hogy Vitézy még nála is népszerűbb kormánytag. Ez jelenleg nem okoz érdemi feszültséget.
Az október 1-jei bejelentéskor a miniszterelnök előreengedte Vitézyt, ő jelentette be Karácsonnyal a megállapodást, Magyar Péter beérte a Facebook-poszttal. A kormányfő látja, hogy Vitézy a legcselekvőképesebb és a legnagyobb felkészültségű minisztere. Nem kizárt, hogy idővel aggódni fog az előretörése miatt, ha a népszerűsége magas marad; ha viszont Magyar Péter népszerűsége is kitart, az együttműködés jó maradhat. „A jövőbe nem látok” – tette hozzá.
Vitézy tehát úgy a Tisza-kormány egyik legnagyobb hatáskörű és bizalommal bíró tagja, hogy politikai hitelessége és brandje nem kizárólag a Tiszából származik. 2026 őszén ez még erőforrás Magyar Péter számára. Hosszabb távon az lesz a kérdés, hogyan alakul a viszony, ha a hatáskör, a láthatóság és az önálló politikai súly tovább nő. Ehhez az is kell, hogy a miniszter jól menedzselje a területeit és azt a rengeteg beruházást, amelyért felel.
Nyitókép forrása: Vitézy Dávid Facebook-oldala
