A résztvevők elmondták, hogy az „évértékelő”, mint műfaj viszonylag új az Európai Unióban. Először José Manuel Barroso mondott ilyen beszédet 2010-ben, a Lisszaboni Szerződés után, a pénzügyi válság közepén. Azóta intézményesült:
a Bizottság elnöke minden szeptemberben áttekinti a kihívásokat, felvázolja a jogalkotási prioritásokat, és megpróbálja közelebb hozni az uniós politikát a polgárokhoz.
Bevált-e a műfaj?
Andor László szerint a beszédnek nem csupán munkatervnek kell lennie. Barroso idején az volt a tét, hogy az európai vezetők megmutassák: értik, mi nyomasztja az európai polgárokat egy mély recesszió után. Azóta a műfaj sokat változott. Von der Leyen „mikrotörténetekkel” próbál érzelmi kapcsolatot teremteni. Andor szerint ez helyes irány, mert nem elég a jelentés:
közös hangsúlyokat kell találni.
Navracsics Tibor két tartós problémát vázolt fel:
- Az egyik, hogy a Bizottság elnöke és tevékenysége továbbra is kevéssé ismert a közvélemény előtt; a másik, hogy nehéz olyan ígéretet tenni, amely később teljesíthető. Juncker idején a nyári-téli időszámítás eltörlése vagy az egységes uniós 5G-rendszer máig sem valósult meg.
- A beszédek igazi próbája viszont mindig az, hogy a tagállamok és az intézmények mennyire hajlandók érdemi lépéseket tenni az egyes kérdésdekben.
Mi lepte meg őket, mit üdvözöltek, mit hiányoltak?
A legnagyobb meglepetés Kanada társult tagságának felvetése volt. Mindkét volt biztos meglepődött a téma felvetésén. Andor László funkcionális okot sejtett mögötte, és nem zárta ki, hogy gyakorlatias együttműködés születhet belőle.
Navracsics Tibor egyértelműen üdvözölte a kiskorúak közösségi média-használatára vonatkozó kezdeményezést, még ha a javaslat egyelőre vázlatos is. Szerinte ez fontos és pozitív irány, noha a szabályozás rögös út lesz.
A hiányérzetek élesebbek voltak.
Navracsicsnak a kohézió, különösen a területi és szociális kohézió szinte teljesen kimaradt. Versenyképességről volt szó, de annak arról az aspektusáról, amely az integráció korai szakaszában még központi volt, alig.
Andor az Egyesült Államok meg nem nevezését emelte ki: a világhelyzetről beszélt az Európai Bizottság elnöke, de az amerikai stratégia változását és annak európai következményeit nem említette, szerinte ez élesen szembenáll egymással.
Az Eurobarométer szerint a polgárok számára a megélhetés, a gazdaság és a munkahelyek állnak az első helyen. Ez a hangsúly szintén nem volt elég erős. Ha az Unió nem mutatja meg, hogy a megoldás része, a polgárok könnyen a probléma részének fogják látni.
Zupkó Gábor megjegyezte: a beszéd ideje korlátozott, mindenki a saját területét keresi benne. A gyermekek online védelméről szóló javaslatot a Bizottság még aznap benyújtotta első változatban.
Mit jelentene a gyakorlatban a függetlenebb Európa?
Andor László defenzív beszédnek értékelte a Von der Leye Sokat hangzott el a polgárok, a gazdaság és az életmód megvédéséről, de ez túlzottan a határokra szűkült. Korábban a stratégiai autonómia volt a kulcsszó; most inkább szuverenitásról beszéltek. A függőségek szerinte több dimenziósak:
- védelem,
- digitális szolgáltatások,
- energia és a
- dollárdominancia.
Ezeket középtávon csökkenteni kellene.
Navracsics Tibor óvatosabb volt. A független Európa szerinte sokszor retorikai fogás. Európa ma is független, de ezer szállal kötődik a világhoz, különösen az Egyesült Államokhoz. Az észak-atlanti együttműködés 1945 óta a világrend egyik oszlopa. Az Európai Biztonsági Tanács ötlete – amelyben az Egyesült Királyság, Ukrajna, Ausztrália, Új-Zéland és Kanada szerepelne, az Egyesült Államok viszont látványosan kimaradna – szerinte ingoványos talaj. Szerinte a NATO, mint védelmi szövetség bevált, azt kell jól működőként fenntartani. „Járt utat a járatlanért el ne hagyj” – fogalmazott.
Andor emlékeztetett: másfél évvel ezelőtt Davosban és Münchenben az európai közönséget fejbe vágta a valóság az új amerikai adminisztrációval kapcsolatban. Azóta keresik, mennyire gyengült meg az amerikai elkötelezettség. A világ átalakulóban van, ilyenkor természetes, hogy új kooperációs formák jelennek meg. Az élet majd eldönti, melyik marad életképes.
Zupkó a kérdést megfordította: kell-e önállóbb európai technológiai fejlesztés, szuverénebb biztonságpolitika, önálló fellépés? A legtöbben igenlő választ adnának. A beszéd szerinte nem valami ellen, hanem Európa kapacitásának erősítésére irányult.
Versenyképesség, gazdasági biztonság, Draghi-jelentés
A versenyképesség Andor László szerint háttérbe szorult a gazdasági biztonság javára. A Draghi-jelentésből a Bizottság egy részét – különösen a deregulációt – próbálja teljesíteni, a beruházási szakadékot viszont kevésbé tudja csökkenteni. Mario Draghi ezért állt egy nemzetközi mozgalom élére. A tőkepiaci unió (megtakarítási és beruházási unió) megjelent a beszédben:
a bankokban heverő megtakarításokat kellene jobban mozgósítani. A kérdés, hogy ez elég-e.
Szerinte a versenyképesség szerinte inkább csak azért került elő, mert ha nem kerül elő, mindenki megkérdezi, hol van.
Navracsics Tibor szerint a belső piac, a kohézió erősítése, tehát az eredeti integrációs feladatok alig kaptak helyet, noha ez a beszéd sokkal inkább a belső ügyekre koncentrált, mint a tavalyi, Ukrajna-központú szöveg. A Letta-jelentést is említette: annak javaslataiból szinte semmi nem valósult meg, holott a versenyképesség szempontjából legalább annyira fontos, mint Draghié.
Mesterséges intelligencia, tőke, gyerekek és közösségi média
Az mesterséges intelligencia kapcsán Navracsics Tibor finanszírozást emelte ki. Hiába van tehetség és mérnöki tudás, ha nincs kockázatvállaló tőke. A Juncker-terv idején az Európai Beruházási Bank és a magánszektor összekapcsolása működött. Von der Leyen fontos mondatának tartotta, hogy ne a mesterséges intelligencia döntsön, hanem maradjon alárendelt eszköz.
Navracsics régi európai mintát látott:
az innováció első perceiben gyakran európaiak vannak jelen (Viber, Spotify), az üzleti kiteljesedés viszont az Egyesült Államokban történik.
A digitális egységes piac és a szerzői jogi reform sem oldotta meg a problémát. Most az amerikai–kínai versenyben Európa inkább csak nézi, mikor léphet be. A kiskorúak közösségi média-használatának korlátozásában viszonylag könnyű a konszenzus.
Navracsics szerint a kérdés az, hogy uniós szinten kell-e megoldani, vagy a tagállamok saját szabályozást alkotnak. Andor a dohányzás munkahelyi tilalmának példáját hozta: több ország maga oldotta meg, az uniós intézkedés feleslegessé vált. Itt nem biztos, hogy így lesz.
Migráció: paktum, válságkeret, ki nem beszélt feszültség
A migrációs paktum után a Bizottság új, rendkívüli reagálási keretrendszert javasolt. Andor óvott attól, hogy minden nyári incidensre (például Ceuta) azonnal új kezdeményezéssel válaszoljanak. A hangsúly szerinte túlzottan a határokra és az embercsempészekre szűkült, a kiváltó okok és a migráció más formái kimaradtak.
Navracsics tíz éve húzódó problémának nevezte a kérdést. A tagállamok gyakran megszavazzák a döntéseket, majd nem hajtják végre. A nyári események nem váratlanok: a feszültség Lampedusa és 2015 óta megvan. A politikusok egy része attól tart, hogy nyílt konfliktus esetén a közvélemény megbünteti őket. Eközben a migrációellenes pártok látványos előretörése Nyugat-Európában sem véletlen.
Zupkó emlékeztetett: az illegális migráció száma jelentősen csökkent, a határőrizet, a kibocsátó országokkal való együttműködés és a visszatérési programok javultak. A vita azonban nem tűnt el.
Klíma, energia, megfizethetőség
A nyári hőhullámok és erdőtüzek után a beszéd összekapcsolta a klímaalkalmazkodást a biztonsággal. Navracsics nemzeti érdekeket látott a vita mögött: a lengyel vagy cseh politikusnak nehéz dekarbonizációról beszélni, amíg olcsón kitermelhető szénvagyona van.
Az egységes európai energiapiac és hálózat továbbra is inkább álom. Rövid távon a légkondicionálók robbanásszerű terjedése és az áramigény növekedése lesz a gyakorlati kihívás.
Andor a német atomleállítást hozta fel rossz példának: senki nem kényszerítette rájuk, mégis kihat az egész Unióra. Olcsó energia rövid távon nincs. Az összeköttetések (interkonnektorok) fejlesztése uniós forrásból segítenek, de ezek a tételek a költségvetési vitában a legkönnyebben visszavághatók.
A következő hétéves költségvetés
A záró kérdés a beszédben felvázolt jövőkép és a végrehajtási képesség viszonyára irányult. Andor a kohéziós politika zsugorodását rossz ötletnek tartotta. Sok uniós régió nem tud lépést tartani közös politikákkal támogatás nélkül. Javasolta a közös hitelfelvétel rendszeresebbé tételét, a Next Generation EU törlesztésének eventualis kitolását, valamint automatikus stabilizátorok beépítését (előre megállapodott biztosítási elv válság idején). A 2020-as SURE-eszköz 100 milliárd eurós munkahelyvédelmi kerete szerinte sikeres volt.
Navracsics szerint a Bizottság szorgalmi feladatokat keres, miközben a házi feladat – az egységes belső piac kiteljesítése – nincs kész.
A 2021-es hitelfelvétel sikerességét csak 2028-tól, a törlesztés kezdete után lehet megítélni
– emelte ki. A német alkotmánybíróság egyszeri és kivételes alkalomként fogadta el a közös hitelfelvétel, kérdéses, hogy a jövőben vajon újra engedélyezné-e – mondta. Az ambiciózus költségvetési tervezetnek nincs meg a fedezete, a saját forrásokban sincs konszenzus. Ráadásul 2026. december 31-ig akarnak megállapodni, mert tartanak a 2027-es választási eredményektől. A tagállami belpolitika szerinte rohamosan felértékelődő tényező.
Zupkó a vitát többdimenziósnak nevezte: van, aki a hagyományos forrásokat védi, van, aki a saját forrásokat akarja, van, aki nem szeretné, ha nőne a költségvetés. A közös megoldás szerinte mégiscsak európai válasz lehet azokon a területeken, ahol együtt hatékonyabbak vagyunk, mint külön-külön.
A beszélgetés jól mutatta: a beszéd sok témát felvetett, de a végrehajtás, a hatáskörök, a demokratikus legitimáció és a tagállami valóság továbbra is a döntő kérdések. Magyarország szempontjából különösen élesen vetődik fel a kohézió, az energiaárak, a belső piac működése és az, hogy az Unió a megoldás vagy a probléma részei lesznek-e.
Nyitókép forrása: képernyőkép