Szerző: Vörös Tamás
Az elmúlt időszakban a Tisza Párt mindent megtett annak érdekében, hogy az úgynevezett „elszámoltatásra” ne lehessen legális és legitim folyamatként tekinteni. Pedig szerintem az ő érdekük is az lett volna, ha a hatóságok, köztük a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) eljárásaira nem olcsó politikai bosszúként tekintene a magyar társadalom jelentős része. Még Ruff Bálint miniszter is arról beszélt korábban, hogy minden magyar állampolgár, köztük a Fidesz szavazók bizalmát is élvező jogi eljárások fogadhatóak csak el a jövőben. Ruff miniszter úr nemes gondolatainak némileg ellentmond, hogy a NVVK vezetőjének jelölt Unger Anna ugyan semmilyen szakirányú képességgel nem rendelkezik, de legalább Ruff Bálint jó ismerőse.
A kérdés csak az, hogy a fenti pátoszos célt miként szolgálja az, hogy Magyar Péter miniszterelnök és számos Tiszás politikus folyamatosan bűnözőnek nevezi politikai ellenfeleit, és részletesen felsorolja, hogy melyik ellenzéki politikus mikor fog börtönbe kerülni. Ez később legitimációs problémákat fog okozni, hiszen bárki azt mondhatja, „kérem, a miniszterelnök megrendelte az eljárást ellenem, hiszen hallotta mindenki”. Maradjunk annyiban, Magyar Péter és a Tisza egyes szereplőinek magatartása a hatalmi ágak szétválasztásának elvével köszönő viszonyban sincs.
Ilyen, kifejezetten fenyegető, jogállamban elfogadhatatlan előzmények után fogadták el az NVVH-ról szóló törvényt. A jogszabály olyan felhatalmazást és jogköröket biztosít a hivatalnak, hogy ha azt az Orbán-kormány alatt fogadta volna el az országgyűlés, rég diktatúrát kiáltottak volna azok, akik most e szervezet felállításánál lelkesen tapsolnak.
A korábbi ellenzék által „a végső vörös vonal átlépéseként” tekintett teljesen zavaros és politikailag is kontraproduktív átláthatósági törvény tervezete sokkal szűkebb jogkört adott volna a hatóságok kezébe, mint amilyet most a tiszás parlamenti többség megszavazott az NVVH részére. Az átláthatósági törvényt végül szavazásra sem bocsátották, részben egyes fideszes és KDNP-s parlamenti képviselők ellenállása miatt. Ehhez képest a Tisza 141 képviselője minden skrupulus nélkül fogadott el egy olyan jogszabályt, amely a rendszerváltás óta példátlan jogköröket biztosít egy hivatal részére.
Ilyen előzmények után került sor az NVVH vezetőjének kiválasztására. A nyilvánosság előtt többnyire nem ismert 90-100 jelölt közül, teljesen átláthatatlan módon szűkítették le a jelöltek körét háromra. Azaz négyre, mert a Tisza-frakció kitalálta, hogy neki is van egy plusz jelöltje, de aztán közleményben tudatta, hogy aki korábban az ő jelöltjük volt, az valójában inkább nem is az. Majd az egyik jelölt az eredeti végső háromból vissza is lépett.
A jelöltállítási procedúra kifejezetten komikus lenne, ha a tiszás bénázás mögött valójában nem sejlene fel az a szándék, hogy a hatóság inkább politikai pörölyként, mintsem egy demokratikus állam speciális ügyészi, nyomozati szerveként működjön.
Ezt a vélelmet tovább erősíti a megmaradt jelöltek meghallgatása is. Gyakorlatilag mind Unger Anna, mind Ligeti Miklós, mind a tiszás vagy éppen most aktuálisan nem tiszás jelölt Sárvári Nicholas számos markáns politikai állásfoglalást tett.
Az is árulkodó jel volt arra nézve, hogy szó sincs független nyomozóhatóságról, speciális ügyészségről, hogy a végső háromból csak az egyik jelöltnek volt jogi végzettsége. Nyomozói, közigazgatási, bírói, ügyészi tapasztalata azonban egyik jelöltnek sem volt. Szerintem sokan nem számítottak arra, hogy a tiszás többség az NVVH vezetését olyanra bízza, aki nemhogy nem vezetett, érdemben nem is dolgozott releváns területen.
A meghallgatások során mindhárom jelölt politikai fogalmakat használt, gyakorlatilag igyekezett meggyőzni a tiszás politikusokat, hogy ő a legádázabb politikai ellenfele a Fidesznek. Ez önmagában alkalmatlanná tett bárkit független hatóság vezetésére, hiszen vállaltan elfogult és prekoncepciókkal bíró emberekről volt szó.
A három jelölt közül – bár elfogulatlanságról egyik esetében sem beszélhetünk – nyilván Ligeti Miklós volt az, aki képességei és szakmai múltja alapján befutónak számított. Nos, nem őt jelölték vezetőnek, hanem a politológus Unger Annát. És itt jön képbe Ruff Bálint. A százas listán lévő nyomozók, ügyészek, egyéb jogi végzettséggel bíró aspiránsok helyett Ruff Bálint partizános ismerősére esik a választás. Hangsúlyozom, Ungernek még releváns végzettsége, munkatapasztalata sincsen, soha életében nem volt vezető sehol. Ez eddig kicsit sem nem néz ki transzparens folyamatnak.
Még a baloldal legszélsőségesebb alakjai sem értik, miként találhatta bárki alkalmasnak egy NVVH-hoz hasonló csúcsszerv vezetőjének Unger Annát?
Ezek után tényleg nehéz lesz utólag bírálni az Orbán-kormányt, amiért – utóbb már bátran kijelenthető, teljesen felesleges és értelmetlen – Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetését a politológus Lánczi Tamásra bízta. Tegyük hozzá, Lánczinak akkor már több vezetői és közigazgatási tapasztalata volt, mint Ungernek.
Unger Anna egyébként ott folytatja, ahol a Partizánban abbahagyta. A médiában olvasható beszámolók alapján olyan kijelentéseket tett az Országházban, amire független testület vezetőjeként nem vetemedett senki a rendszerváltás óta. Íme pár szemelvény a hvg.hu cikke alapján:
„kényszerűségből autoriter rezsimek kialakulásával és ezek lebontásának feltételeivel is foglalkozik, így „elég jól ismeri”, miben van és volt Magyarország.”
„Amikor azt mondom, mi történt itt, arra is gondolok, kik voltak azok a szereplők, akik ehhez asszisztáltak. Ki volt az ügyész, aki nem indított eljárást, a jegybankban ki volt az, aki nem támogatta a vagyonvesztést, de mégsem tett ellene semmit?”
„Ez több mint korrupció, ez nettó feudalizmus”
„Az egyezség/vádalku esetében Unger azt mondta, a túlárazott betonnál nagyobb probléma az uszítás, gyűlöletkeltés. Az ő morális mércéje az, hogy az utóbbit nem lehet megúszni. „
A legnagyobb bűnnek a magántőkealapokat nevezte, ott véleménye szerint az történt, hogy „berakták a pénzünket egy talicskába, és eltolták”
Unger politológus létére nem érti, hogy most nem a Partizánban kell politikai véleményt formálnia, hanem egy közhivatal élére jelentkezik? Nem érti, hogy az ő munkaköre most függetlenséget kívánna? Nem érti meg, hogy saját legitimitását ássa alá? Nem érti meg, hogy nyomozati szervként nem mondhat politikai ítéletet senki felett? Röviden: nem érti, hogy a jog és a politika között mi a különbség? Miben különb, miben függetlenebb ő mondjuk Lánczi Tamásnál?
Ha bárkiben lett is volna némi remény az ellenkezőjére, Unger Anna mondatainak mindegyikéről süt, hogy egy ízig-vérig politikai aktivistával van dolgunk. Ehhez jön hozzá az, hogy a kiválasztási folyamat átláthatatlan volt, az összes szakembert kiszórták, hogy a végén hogy, hogy nem, Ruff Bálinthoz közeli, de szakmai és vezetői ismeretek nélküli, politikailag szélsőségesen elfogult, így a pártatlan szakmaiságot („sine ira et studio”) képviselni nem képes Unger Anna legyen a befutó.
Azt hiszem megállapítható, hogy a Fidesz korábbi összes rossz beidegződését, hibáját a Tisza újra és újra elköveti, csak azokat még durvábban, még arrogánsabban és még tetézi is.
A hatás nem is fog elmaradni.
A szerző politológus, önkormányzati képviselő
Nyitókép forrása: Bujdosó Andrea Facebook-oldala