Szélerőművek: elegáns „zöld” megoldás vagy rejtett környezeti csapda?

Szerző: Pataki Zoltán | 2026. júl. 18.

A megújuló energiák fajtái között talán a szélenergia a leginkább megosztó. Kezdve a környezetre tett terheléssel, az esztétikai problémákon keresztül egészen a magyarországi szélviszonyokig rengeteg tényező van, ami óvatosságra intené a kormányt. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem így történik. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter júniusban jelentette be:

2030-ig az EU támogatásával a jelenlegi szélerőművi kapacitás több mint tízszeresére nőhet Magyarországon.

Nem voltak sehol, amikor a legnagyobb szükség lett volna rájuk

A jelenlegi kb. 330 MW-ról akár 4 GW-ra (négy paksi blokk névleges teljesítményének megfelelő szintre) emelkedhet a beépített teljesítmény. Első lépésként augusztus 31-én pályázatot hirdetnek legalább 700 MW új kapacitásra. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez csak névleges kapacitást jelent. Kapitány István és az uniós célkitűzések szerint ennek a tízszeresét is telepíthetik, ám ha nem fúj a szél, akkor egyetlen MW-ot sem termelnek ezek a szélerőművek. Sőt, bizonyos időszakokban akár nettó fogyasztóvá is válhatnak.

Hárfás Zsolt elemzése szerint 2025-ben összesen 33 napnyi időszakban (3166 negyedórás intervallumban) fordult elő, hogy a szélerőművek önfogyasztása meghaladta a termelésüket, vagyis a rendszer szempontjából nettó fogyasztóként jelentek meg.

De a fizikai valóság a napenergia esetében is felülírja az illúziókat. 2026. június 29-én 19:30-kor a hazai bruttó rendszerterhelés elérte a 7488 MW-ot, amellyel megdőlt a korábbi, 2024. július 16-án mért 7036 MW-os nyári rekord. A közel 4888 MW beépített ipari napelemes kapacitásból este fél nyolckor már csak 506 MW állt rendelkezésre. A szélerőművek teljesítménye ennél is beszédesebb képet mutatott:

a 325 MW beépített kapacitásból csupán 10 MW termelt, vagyis a teljes névleges kapacitás alig három százaléka.

Pontosan akkor, amikor a villamosenergia-igény történelmi csúcsra emelkedett, a két legnagyobb időjárásfüggő technológia együttesen alig több mint 500 MW-tal járult hozzá az ellátáshoz. A Paksi Atomerőmű a rendkívüli hőség miatti teljesítménycsökkentés ellenére is 1316 MW folyamatos alapterhelést biztosított. A gázerőművek 1816 MW-tal, míg az import 2910 MW-tal járult hozzá a rendszerhez.

A „zöld” energia rejtett sötét oldala

Bár egyesek szemében a fehér szélkerekek elegánsnak tűnhetnek a „füstokádó kéményekkel” szemben, a szélerőművek korántsem tökéletesek. Magas környezeti és egészségügyi árat követelnek.

Az egyik legkevésbé látható, mégis súlyos probléma az Amazonas esőerdeiben zajló illegális balsa-fa kitermelés. A balsa könnyű, de rendkívül tartós trópusi fa, amely a hatalmas turbinalapátok magjának alapanyaga. Egy háromlapátos szélturbina előállításához akár 40 fa is szükséges.

Évente közel egymillió balsa fát vágnak ki illegálisan világszerte a szélerőmű-kereslet miatt

– derül ki az Environment Investigation Agency (EIA) jelentéséből és a kapcsolódó vizsgálatokból.

Ecuador adja a világ balsa-termelésének több mint 90 százalékát. 2013 és 2022 között éves átlagban 56 ezer tonna balsa exportjáról számoltak be, azonban a kereslet robbanásszerű növekedése után az illegális kitermelés miatt az export akár 50 százalékkal is megugrott korábban érintetlen esőerdőkből. Egyes területeken a fák 75 százaléka tűnt el.

Nemcsak a természetnek, a mezőgazdaságnak is ártanak

Az állatvédő szervezetek már régóta figyelmeztetnek a szélerőművek állatvilágra gyakorolt negatív hatásaira. A turbinalapátok akár 320 km/h sebességgel is foroghatnak. Ez komoly veszélyt jelent a madarakra és a denevérekre: nem kell nekirepülniük a lapátoknak, a lapátok közelében kialakuló hirtelen nyomásváltozás is életveszélyes lehet. A sasok és héják különösen veszélyeztetettek, mert pont a nyílt, szeles területeken vadásznak – pontosan ott, ahol a turbinákat telepítik.

A ragadozó madarak eltűnése azonban kedvez a rágcsálók elszaporodásának, ami aztán komoly károkat okoz a mezőgazdaságban.

„Ezek a hatástalan, megbízhatatlan, csúnya szörnyetegek hatalmas területet foglalnak el szárazföldön és tengeren, milliókat ölnek a denevérekből, tizedelik a ragadozó madárpopulációkat, kiirtják a levegőből a rovarokat, és megváltoztatják a helyi ökológiát” – írja Chris Morrison a Daily Scepticben.

„Senki sem telepítene ilyet a szabadpiacon, ezért hatalmas pénzügyi támogatásokra van szükségük a drága áram előállításához.”

Föld alá söprik a problémát

További probléma a keletkező hulladék. A szélerőművek élettartama mindössze 20–30 év. A hatalmas, repülőgép-szárny méretű lapátok üvegszál-erősítésű kompozitból készülnek, amelyek nehezen és drágán újrahasznosíthatók. A legtöbb szeméttelepre kerül, ahol aztán elássák, mintha ezzel meg is oldották volna a problémát.

Ott van még a zajterhelés kérdése is. Ez egyrészt az állatvilágra is hatással lehet, de nagyobb problémát jelent lakott területek közelében. Németországban nemrég jelentették be, hogy alig két és fél év után bontottak el egy tízmillió euróból épült szélerőművet, miután bebizonyosodott, hogy kibírhatatlan zajt okoz Oberwiera-Harthau település lakói számára – számol be róla a Mandiner.

Profit vs. valódi értékek

Emellett ott a tájrombolás – a vidék iparosítása. Hatalmas szélerőműparkok ronthatják a védett tájképi területek, régészeti helyszínek és örökségi értékek látképét. A skót hegyi túrázók szövetségének 2017-es jelentése szerint a szélerőművek jelentősen károsították a turizmust a természetes tájakról híres országban.

„Tájaink kicsik és végesek. Jobbat érdemelnek, minthogy idegen cégek és részvényesek érdekében rövidtávon kizsákmányoljuk őket”

– fogalmaz a jelentés.

A szélenergia ígéretei gyakran nem állják ki a valóság próbáját. Hatékonyabb, megbízhatóbb alternatívák (például a nukleáris energia) mellett érdemes lenne alaposabban mérlegelni, mielőtt Magyarország tájait feláldoznánk az uniós forrásokért.

Nyitókép forrása: Pixabay / Pexels